Sok újdonsült kismama – de még apuka is – esik kétségbe, amikor nem érti gyermekének a jelzéseit. A kicsi még nem tud beszélni, ezért sírással jelzi, ha valami probléma van. A babák testbeszéde azonban rendkívül sokat elárul arról, hogyan érzik magukat, és adott esetben mi lehet a gond.
A kisbabák sokszor még sírás közben is rendkívül cukik, azonban egy szülőnek már ott van a vállán a felelősségérzet is, hogy a kicsi minden szükségéről gondoskodjanak. A probléma diagnosztizálása során rendkívül hasznos lehet, ha értjük a baba testbeszédének a nyelvezetét. A következő megállapítások általános jellegűek, nyilván lehetnek egyes esetekben eltérések a kisbabák jelzéseiben.
Ha például a kicsi ökölbe szorítja a kezét, ez nagy valószínűséggel azt jelzi, hogy már korog a pocija, és azt mondja: „Eljött az evés ideje, siess, mert hanem bedurvulok!”
Néha van olyan, hogy a kisbaba összegömbölyödik, ami több dologra is utalhat. Két hónapnál fiatalabb babáknál ez gyakran hascsikarás okozta fájdalomra utalhat, amit azáltal is próbálhat enyhíteni, hogy maga alá húzza a lábait. Evés után szintén összegömbölyödve jelezheti, hogy jóllakott, többet nem kér. Gyakori észlelése azonban a reflux jele is lehet bizonyos esetekben.
Van olyan is, hogy a baba megfogja a füleit, ez azonban nem jelent semmilyen problémát, amennyiben a gyermek nem sír, és a mozdulatsor nem gyakran ismétlődő. Általában tehát ez csupán az önmegismerés mozdulatsora: „Jé, nekem is van fülem? Azta de szép lehetek!”
Általában a tanácsadók azt szokták javasolni, hogy minél többet beszélgessünk a babákhoz, így hamarabb megtanulnak kommunikálni velünk, és jobban megértjük a jelzéseiket.