Babahami

Cikkek családoknak

Bár a kezdetek kezdetén az ágy szerepét a szalma, a széna, az állatbőrök és egyéb pokrócféleségek alakították, de az évszázadok során egyre inkább kezdték a kényelmet is keresni. Így jöttek be szépen lassan a matracok, melyek először nem szivacsból készültek, hanem spirálosan feltekert kis vas, vagy éppen fém drótok adták az alap alátámasztást. Ezek voltak a rugók, melyek erős szerkezetnek bizonyultak, melyeket erős anyagból szőtt anyagokkal vontak be, hogy kevésbé lehessen érezni a matrac belső szerkezetét. Sokak számára az volt a legkellemetlenebb a dologban, hogy ha az ágy egyik pontján valaki megmozdult, akkor annak a hatása a másik szélen is erősen érezhető volt, így a nyugodt alvást egy-kettőre meg lehetett zavarni. Így találták fel a zsákrugós rendszert, mely abból áll, hogy a rugókat egyesével kis tasakokba zárják, amiket belülről összeköttetésben tartanak, de mégis teljesen külön képesek mozogni, ezzel elérve, hogy a rugózás nem megy át a matrac túloldalára.

De volt, akiknek ez sem volt elég, mert számukra túlságosan kemény felületet képezett. Így kezdték el egyre többféleképpen kombinálni a szivacsokat és rugókat. Majd a rugós matracokat is elkezdték zónákra felosztani azzal, hogy a rugók nagyságát és mennyiségét változtatták azokon a pontokon, ahova nagyobb nyomás helyezkedik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük